Kocsis Sándor

Kocsis Sándor (beceneve Kocka; Budapest, 1929. szeptember 21. – Barcelona, 1979. július 22.)
magyar válogatott labdarúgó, az Aranycsapat kiemelkedő csatára. A World Soccer Magazine 1999
decemberében a 20. század 100 legnagyszerűbb labdarúgó játékosa közé sorolta.

Már tizenhét évesen a Ferencvárosi TC első csapatának a csatára volt.
1950-ben a Budapesti Honvédhez küldték, ahol már Bozsik József és Puskás Ferenc
is játszott, az 1952-es nyári olimpián Helsinkiben olimpiai aranyat nyert a magyar
válogatottal. A válogatottban 68 alkalommal 75 gól ért el (1,103 átlag), ami mostanáig
csúcsteljesítmény. Kocsis játszott 1953. november 25-én a Wembleyben, amikor kilencven
év óta először vereséget szenvedett otthonában az angol labdarúgó-válogatott.
Az 1954-es labdarúgó-világbajnokságon Svájcban 11 gólt rúgott, ezzel ott gólkirály lett.

Az 1956-os magyar forradalom leverése idején külföldön volt és onnan nem tért haza,
előbb Svájcban a Young Fellows Zürich, azután 1958 és 1966 között az FC Barcelona játékosa volt.
Nehéz, halálfélelemmel súlyosbított betegség közepette (leukémiát és gyomorrákot diagnosztizáltak)
végül tisztázatlan körülmények között kizuhant – kiugrott vagy kiesett – egy barcelonai kórház
negyedik emeletéről, néhány hónappal ötvenedik születésnapja előtt.

1. Olimpiai bajnok: 1952, Helsinki
2. Világbajnokság 2.: 1954, Svájc
3. A világbajnokság gólkirálya: 1954, Svájc (11 gól, 5 mérkőzésen
4. A legjobb gólátlag a VB-n: 2,2